William Blake a különc költő látomásokkal

William Blake, költő, festő, grafikus és nyomdász (1757-1827), egy különös költő és misztikumai.

Azt mondják, hogy Blake az a költő, akivel minden szóról szóra történt.

Más költő is beszél látomásokról, de míg más tudja, hogy saját játékos fantáziájából való, Blake szerint amit ő látott ennél sokkal valóságosabb. Blake megtudta nevezni a szellemeket, akiknek a sugallatára írta profetikus könyveit.

Blake realitást gondolt a vízióinak, amelyekben a teremtés titkait látta. Blake-ről jóformán kortásai azt se tudták, hogy verseket ír.

A lexikonok főleg rézmetszőként tartják számon.

Középosztálybeli családból származott. Szinte egész életét Londonban töltötte.

1782-ben nősült meg és egy írástudatlan leányt vett feleségül, Catherine Sophiát, aki kiváló munkatársa, szolgálója lett férjének. (Nehéz élete volt, mert Blake teljesen elmerült a misztikumok világában és olyan dolgok, mint a pénz kevésbé érdekelték.) Felesége részt vett Blake grafikusművészi munkájában, sokszor ő nyomtatta és színezte férje metszeteit. Blake halála után félbemaradt rajzait is ő fejezte be. Kettejük munkáját nagyon nehéz megkülönböztetni.

Blake-nek gyerekkorától voltak látomásai. A felesége szóról szóra elhitte őket.

A legelső látomása az volt, amit felesége mesélt el Crab Robinsonnak: Isten odatámasztotta homlokát az ablakhoz. Látott ezenkívül egy fát, melyen angyalok fészkeltek, és egyszer találkozott a mezőn Eliézer prófétával; de amikor ezt otthon elmondta, anyja nagyon megverte és hosszú időn keresztül nem voltak víziói vagy nem mondta el őket.

Már hírnevének története is elég furcsa és különös. Amikor már Blake maga gyártotta könyvei elkallódtak, először egy spiritiszta orvos adta ki egyik kötetét mint spiritiszta dokumentumot. Költő mivoltára csak a preraffaeliták( író- és művészcsoport, amelynek olyan híres festőművészek voltak tagjai és alapítói, mint William Holman Hunt) eszméltek rá, mikor sajátos hangulatuk (misztikus szimbolizmus) számára ősöket kerestek, furcsa ősöket a rengeteg költő között.

Eredetiségét önálló mitológiateremtése és a képszerű látás- és kifejezésmód erőteljessége bizonyítja legjobban.

Két legnépszerűbb kötete az ártatlanság dalai és a tapasztalás dalai. Az ártatlanság dalaiban a központi figura a bárány. A szeretet a központi érték.

A tapasztalás dalai utána jelent meg 5 évvel. Itt a tigris a központi figura. A bűntudat és kétség érzései miatt komorabb a hangulata.
„A költő itt felfedi az idillikus jelenetek fonákját, felvillantja az elnyomás és kizsákmányolás képeit, a társadalmi rabság ábrázolását az elnyomott szerelmi vágy kínjaival és az érzékek bilincsébe zárt végtelen lét gyötrelmeivel kapcsolja össze” (Világirodalmi lexikon).

Az Ártatlanság és a Tapasztalás dalai az emberi lélek két ellentétes állapota.

Az érzéki és képzeleti látásmód különbségei alapján a világ felfogásának több szintjét különítette el.

4 szint és saját mitológia.

A szintek horizontálisan hierarchikusak, alulról felfelé irányultságukkal egy értéksort képeznek.

(Nem teljesen külön univerzumokat alkot. Egy univerzum különféle lehetőségei.)

Legalsó szint Ulro

Absztrakt ideák, magába zárkózottság

A második a Keletkezés(Tapasztalás dalai)

Hétköznapi világ, a szubjektum-objektum relációra bomló színterét reprezentálja.

(Állítólag ezt mutatják be a tapasztalás dalai.)

A harmadik a Beulah
Megházasodott(Ézsaiás)

Bibliai paradicsom, a mitológiai aranykor helyszíne, ahol az ember és a külső világ egysége helyreáll.
(Ártatlanság dalai és Thel könyve)

Az utolsó szint Éden, a mennyei Jeruzsálem városa, ahol az ember örökre egyesül Istennel.

Ebből már egészen jól megérthetjük a költő misztikusságát.

Misztikum, lázadás, harc az emberi lélekben.

Lázadó evangéliuma a Menny és Pokol házassága (1790-93).

Blake korai, lázadó evangéliuma itt szólal meg legerőteljesebben. Elveti Francis Bacont, Newtont és John Locke-ot, tehát az empirikus filozófiát egészében és az ellentétek harcában ismeri fel minden fejlődés forrását.

Blake-ék London Lambeth negyedében éltek 1793 és 1800 között és ebben a korszakban keletkeztek az úgynevezett Próféciák (Amerika, Európa, Albion leányainak látomásai, Urizen könyve, Ahania könyve, Los éneke), amelyek szabad ritmusokban saját mitológiáját mondják el: a kozmoszban, a történelemben, az emberi lélekben vívnak hősi csatát az értelem, a képzelet, lázadás erői. Színes és látványos képek és főleg kelta, görög, bibliai istennevek jellemzik műveit.

1804-ben fejezte be nagyszabású művét Vala( a négy Zoa címmel), amelyben az élet négy alapvető energiájának küzdelmét írja le bonyolultan mitológiai keretben.

“Ellentétek nélkül nincs haladás. Vonzás és Taszítás, Értelem és Erő, Szeretet és Gyűlölet: ezek kormányozzák az emberi létet.”

William Blake

“Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?”

William Blake-Tapasztalás dalai

Az ártatlanság jövendölései, kozmikus, misztikus látásmód jellemezte.:

“Egy porszem világot jelent
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent
S egy percben élj évezredet.”

William Blake

Festményei, alkotásai:

Kortársai őrültnek tartották. Főleg Leigh Hunt hangoztatta ezt, aki azt írta, hogy egyszer, mikor együtt sétáltak, Blake hirtelen lekapta a kalapját; „kinek köszön?” — kérdezte Leigh Hunt; „semmi felelte Blake -, csak Szent Pál apostol repült éppen erre”. Viszont a halála olyan volt, mint egy szent művészé; halálos ágyán még lerajzolta feleségét(a rajzot később állítólag egyik örököse elégette), és maga szerzett himnuszokat énekelve szenderedett el.

By Amarille-Copyright Multiverzum titkai

Felhasznált források: Wikipédia, internet, könyvek

Kérlek kövesd és oszd meg, ha tetszett:
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.