Tükör Birodalom: 2.rész Akaraterő

Marion csendesen ült a mező közepén. Nézte a vonuló felhőket és nyugalom szállt a lelkére. Aztán rájött, hogy ezt nem csinálhatja nagyon sokáig, mert neki dolga van. El is indult egy erdei úton. Arra járt Volonté is, aki épp az erődben keresett valakit. -Jó napot Marion! Éppen magát kerestem!-Mondta Volonté, mire Marion igen furán nézett rá. -Engem? Hiszen nem is ismerjük egymást! -Higgye el, hogy magát! Pont önnel kellett most találkoznom.-Marion megrántotta a vállát és indult tovább Volontéval.

Sült galamb

Mentek a hosszú erdei úton és jót beszélgettek közben. Egyszer csak egy tisztásra értek, ahol sokan álltak egy helyben és néztek az ég felé vagy csak a földön fekve heverésztek. Egészen furcsa látvány volt, így Marion közelebb is ment, hogy szóba elegyedjen egy fiatal asszonnyal.

-Jó napot asszonyom! Megkérdezhetem, hogy mi folyik itt?-Kérdezte Marion, a nőt. -Várjuk, hogy legyen termésünk.-Mondta erre a nő. -De hát hogyan várják, ha nem tesznek érte semmit?! -Óóó, hát az olyan megerőltető lenne…előbb-utóbb biztos magától is terem valami.-Felelte az asszony, majd ő is leheveredett a földre és álmodozva nézte az eget. Volonté és Marion erre egymásra néztek és, mintha csak kitalálták volna egymás gondolatát. Marion leguggolt a földre. Volonté egy ásót adott a kezébe. Este lett mire végeztek a különböző zöldségek ültetésével, de Marion elégedetten nézett szét. Eltelt egy két hónap és láss csodát, a növények kibújtak a földből és finom zöldségeket termettek.

Oda is sereglettek a többiek és csodálkozva nézték. Marion leszakított egy érett paradicsomot és elkezdett jóízűen falatozni belőle. -Óóó kedves Marion…milyen szép zöldségei termettek. Adna belőle nekünk is egy keveset?-Kérdezték őt, de Marion csak megcsóválta a fejét. -Ha zöldséget akarnak enni, akkor termesszenek maguk.Tegyenek érte kitartóan. Volonté, majd segít benne.-Mondta mindenkinek, erre az emberek elszégyelték magukat. -Igaza van kedves Marion….eddig nagyon rosszul csináltunk mindent.-Ezzel az emberek kapát, kaszát és ásót vettek a kezükbe és elkezdtek zöldségeket, gyümölcsöket termeszteni. Marion úgy gondolta, hogy ideje tovább állni, így Volonté is vele tartott.

Buta ember vagy csak gyenge akaratú?

Mentek tovább az úton és megint sok érdekes témáról beszélgettek, amikor is hirtelen megláttak két embert, akik velük szemben jöttek. Az egyik férfi húzta maga után a másikat, aki tehetetlenül tűrte, hogy húzzák a földön. A lába már egészen el volt csökevényesedve. Marion szörnyülködve nézte a jelenetet.

-Mégis mit csinálnak maguk? Hagyja abba!! Nem látja, hogy mennyire rossz neki!-Kiáltott Marion a férfire. -Dehogy hagyom, hisz mindig nekem van igazam…ez a férfi itt meg nem hiszi el!-Válaszolta a férfi. Erre Marion rászólt keményen a tehetetlen férfire is. -Maga meg miért hagyja magát?! Miért hagyja ezt?!

-Nem tudok én semmit egyedül….neki van igaza…-Mondta a férfi és szomorúan lehajtotta a fejét. Ekkor Volonté odalépett keményen. Felállítja az embert aki a földön van és azt mondja neki. -Mostantól a saját lábát kell használnia!!-A földön lévő ember, a saját lábán nagyon csetlik, botlik, ahogy Volonté egy kicsit is elengedi, de látszik, hogy egyre jobban megtud állni a Földön. -Még ha nagyon nehéz is lesz néha! Mindig használja a saját lábát. Hisz ez az ön élete és nem másoké! Legyen akaraterős és kitartó…higyje el meghozza a gyümölcsét….

Szerzői megjegyzés: Mint tőlem megszokhattátok ez nem egy hétköznapi mesécske. Volonté jelentése akaraterő franciául. Remélem mindenkihez eljut az üzenete. Saját történet.

By Amarille

Kérlek kövesd és oszd meg, ha tetszett:
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.