Egy furcsa új fajta DNS változás figyelhető meg az állatokban stressz alatt

A stresszfaktor jelentősége a genetikában.

Az emlősök agysejtjeiben a közelmúltban felfedezett új fajta epigenetikai változás akkor jelentkezik, amikor az egyén stresszhelyzetbe kerül, az alsó neurológiai funkciókra célozva.

A kutatók még mindig nem teljesen biztosak abban, hogy ez a fajta epigenetikai módosulás hogyan működik, de emelkedett jelenléte azokban az egerekben, akik durva körülmények között szenvedtek, felveti, hogy ez központi szerepet játszhat számos neuropszichiátriai problémában.

Általánosságban azt tudjunk elmondani, hogy az epigenetika írja le a genetikai kód olvasásának változását.

Az epigenetikus változás egyik gyakori típusa egy metilcsoport egy bázishoz való hozzáadásával vagy eltávolításával járó folyamat, melyben egy szén atom és három hidrogénatom szerepel.

Egy nukleinsavszekvenciát alkotó bázissal kiegészítve ez a csoport képes hatékonyan egy gént olvashatatlanná tenni. Ez egy kényelmes módja egy gén kikapcsolására anélkül, hogy megváltoztatta volna annak kódját.

A legtöbb esetben, különösen az emlősök körében, ez a bázikus citozin(C), amely metilezett.

Egy másik bázis, az adenozin(A) metilezését többnyire egyszerű organizmusokban, például baktériumokban találták meg.

Ez az elmúlt években megváltozott az egerek embrióinak 6-metil-A felfedezésével.

Bár az ilyen típusú metiláció fontos szerepet játszik az agysejtek fejlődésének szabályozásában, még mindig korai következtetések levonni, mert megvizsgálják a biokémiai különbségeket az epigenetika két különböző megközelítésében.

Kísérletek és az egerek tanulmányozása.

Annak érdekében, hogy jobban megértsék, illetve elcsípjék az adenozin-bázisú genetikai stílust, az Egyesült Államok Emory Egyetem Orvosi Iskolájának kutatói által vezetett nemzetközi kutatócsoport tanulmányozta az egerek stresszes körülmények között történő mozgását.

A környezeti tényezőkről régóta ismert, hogy jelentős szerepet játszanak abban, hogy a sejtek DNS-ét metilálják. Ez gyakran azt jelenti, hogy a fejlődés során bekövetkező eseményeknek élethosszig tartó genetikai következményei lehetnek.

Ezek az úgynevezett “kapcsolók” még öröklődhetnek is, ami azt jelenti, hogy egy stresszes szervezet stresszes utódokat hozhat létre.

Annak érdekében, hogy a fiatal egereknek ne okozzanak fájdalmat és túl sok szendvedést, a kutatók arra kényszerítették őket, hogy ússzanak. A rágcsálóknak ez egyenértékű volt egy kemény nappal az irodában.

Később elemezték az agyuk prefrontális kérgi szakaszát, és megállapították, hogy metilezett adenozin szintjük négyszeresére nőtt a kevésbé stresszes egerekhez képest.

“Megállapítottuk, hogy a 6-metil A dinamikus, ami funkcionális szerepet sugallhat.”-mondta Peng Jin kutató. “Ez azt jelenti, hogy az enzimek, amelyek felismerik, kiegészítik és megszüntetik az ilyen DNS-metilezést még mindig titokzatosak.”

Jin és kollégái azt is megállapították, hogy a módosított bázisú gének között egyes területeken fehérjéket kódoló gének jelentek meg.

Más szóval, valami eltávolította a metilcsoportokat az adenozinból bizonyos génekben, amelyek szükségesek voltak a stressz kezeléséhez.

A metiltartalmú gének közül sok megegyezik egyes neuropszichiátriai rendellenességekkel, mint az autizmus és a skizofrénia.

További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy összekapcsolják a stresszes pontokat, az adenozin metiláció és az ilyen neurológiai körülmények közötti összefüggéseket.

De ez az első lépés számunkra azoknak a különbségeknek a részletes apró részleteibe belemenő bemutatására ahogyan a gének a környezetünkben bekövetkező változásokra reagálnak és megtaláljuk, hogy hol van a probléma.

Translate by Amarille

Forrás:Science alert

Kérlek kövesd és oszd meg, ha tetszett:
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.